Tarka páncélosharcsa (Megalechis thoracata )
További képek
| Átlagos értékelés: | Nem értékelt |
|
Tarka páncélosharcsa (Megalechis thoracata )
|
|
| Elérhetőség: | Raktáron |
| Szállítási díj: | 1.290 Ft |
|
|
|
Leírás
-
Külalak és jellegzetességek leírása
-
E harcsa testét is két sor csontos lemez fedi. Színe változó, de általában vörösesbarna vagy kékesfekete, néhány sötétebb folttal. Lekerekített, kékes árnyalatú úszóin sötét pettyek vannak. A hímek valamivel kisebbek a nőstényeknél, első mellúszó-tövisük megvastagodott, vörösbarna színű.
-
Tartása és tenyésztése
-
Tartásához kellően nagy medencére van szükség. Hőmérséklet 23— 26 C°, olykor több is. Főleg vörös szúnyoglárvákkal, Enchytraeusszal, Tubifexszel, valamint a fenékre lesüllyedő szárazeleséggel táplálkozik, de Daphniákat és valószínűleg növényi részeket is fogyaszt. A tenyésztéshez megfelelően nagy medencére, alacsony vízszintre (10 cm), úszónövényekkel való víztükörlefedésre, s a talajnak ázott bükkfalevelekkel való letakarására van szükség.
A hímek az ívásidő kezdetén meghatározott territóriumokat foglaltak el. Ezeket úgy védelmezték, hogy az élő állapotukban állandóan előre irányuló bajuszszálaikkal megközelítették a támadót, amelyet azután mellúszótöviseikkel megpróbáltak megsebesíteni. A hím úgy készített habfészket, hogy a fenékről néhány bükkfalevelet szedett föl, ezeket felvitte a felszínre, s ott habbuborékokba ágyazta. Az ehhez szükséges levegőt a szájával vitte föl, s a kopoltyúnyílásokon át buborékok alakjában bocsátotta ki.
Egy fészekbe két-három levelet használt föl; a fészek területe kb. 20 x 10 cm2-t, magassága 3 cm-t tett ki. Érdekes, hogy mindig a lehullott leveleket szedte föl, élő páfrányokhoz sohasem nyúlt. bár a habfészeképítéssel egy időben a páfrányok elkezdtek pusztulni. Szinte feloldódtak; talán ezt a habképző váladék vegyi hatása okozza. Íváskor a hímen kb. 5 mm hosszúra megnyúlt ivarszemölcs volt látható. A nőstény rászívta magát a hím anális tájékára. Az ívási aktus rendszerint 2-3 cm-rel a talajszint fölött folyt le. Az összehajtott hátúszójú nőstény először lesüllyedt a fenékre, de 5-10 másodperccel később felúszott a fészekhez, s abba rakta a petéket. A hím ívás közben is állandóan bővítette a habfészket; a legnagyobb izgalom pillanatában hangokat is szokott hallatni.
A peték viszonylag nagyok, halvány sárgásbarnák és átlátszók. Az utódok 4— 5 nap múlva bújnak ki. A nagy szikzacskó tartalmát 2 nap alatt elfogyasztják. A hím vigyáz a petékre és utódokra, mégis célszerű a szülőket a vízből kifogni. Az utódok vagdalt Tubifexszel és szárazeleséggel nevelhetők fel.
H. Frey után
-
Dél-Amerika északi részén és Panamában mindenhol elterjedt.
-
Elterjedési területe - térkép (map)
Forrás Akvarista lexikon
-
Egyéb elnevezések
-
Az állatkereskedésekben gyakran csak „torakátum”-nak hívják. Megalechis thoracata, Callichthys exaratus, Callichthys personatus, Hoplosternum personatus, Hoplosternum thoracatum surinamensis, Megalechis personata . Eng: Port Hoplo, Armoured Catfish, Hoplo. Egyéb köznevei: Tamoatá.
Leírás és Paraméterek
-
Külalak és jellegzetességek leírása
-
E harcsa testét is két sor csontos lemez fedi. Színe változó, de általában vörösesbarna vagy kékesfekete, néhány sötétebb folttal. Lekerekített, kékes árnyalatú úszóin sötét pettyek vannak. A hímek valamivel kisebbek a nőstényeknél, első mellúszó-tövisük megvastagodott, vörösbarna színű.
-
Tartása és tenyésztése
-
Tartásához kellően nagy medencére van szükség. Hőmérséklet 23— 26 C°, olykor több is. Főleg vörös szúnyoglárvákkal, Enchytraeusszal, Tubifexszel, valamint a fenékre lesüllyedő szárazeleséggel táplálkozik, de Daphniákat és valószínűleg növényi részeket is fogyaszt. A tenyésztéshez megfelelően nagy medencére, alacsony vízszintre (10 cm), úszónövényekkel való víztükörlefedésre, s a talajnak ázott bükkfalevelekkel való letakarására van szükség.
A hímek az ívásidő kezdetén meghatározott territóriumokat foglaltak el. Ezeket úgy védelmezték, hogy az élő állapotukban állandóan előre irányuló bajuszszálaikkal megközelítették a támadót, amelyet azután mellúszótöviseikkel megpróbáltak megsebesíteni. A hím úgy készített habfészket, hogy a fenékről néhány bükkfalevelet szedett föl, ezeket felvitte a felszínre, s ott habbuborékokba ágyazta. Az ehhez szükséges levegőt a szájával vitte föl, s a kopoltyúnyílásokon át buborékok alakjában bocsátotta ki.
Egy fészekbe két-három levelet használt föl; a fészek területe kb. 20 x 10 cm2-t, magassága 3 cm-t tett ki. Érdekes, hogy mindig a lehullott leveleket szedte föl, élő páfrányokhoz sohasem nyúlt. bár a habfészeképítéssel egy időben a páfrányok elkezdtek pusztulni. Szinte feloldódtak; talán ezt a habképző váladék vegyi hatása okozza. Íváskor a hímen kb. 5 mm hosszúra megnyúlt ivarszemölcs volt látható. A nőstény rászívta magát a hím anális tájékára. Az ívási aktus rendszerint 2-3 cm-rel a talajszint fölött folyt le. Az összehajtott hátúszójú nőstény először lesüllyedt a fenékre, de 5-10 másodperccel később felúszott a fészekhez, s abba rakta a petéket. A hím ívás közben is állandóan bővítette a habfészket; a legnagyobb izgalom pillanatában hangokat is szokott hallatni.
A peték viszonylag nagyok, halvány sárgásbarnák és átlátszók. Az utódok 4— 5 nap múlva bújnak ki. A nagy szikzacskó tartalmát 2 nap alatt elfogyasztják. A hím vigyáz a petékre és utódokra, mégis célszerű a szülőket a vízből kifogni. Az utódok vagdalt Tubifexszel és szárazeleséggel nevelhetők fel.
H. Frey után
-
Dél-Amerika északi részén és Panamában mindenhol elterjedt.
-
Elterjedési területe - térkép (map)
Forrás Akvarista lexikon
-
Egyéb elnevezések
-
Az állatkereskedésekben gyakran csak „torakátum”-nak hívják. Megalechis thoracata, Callichthys exaratus, Callichthys personatus, Hoplosternum personatus, Hoplosternum thoracatum surinamensis, Megalechis personata . Eng: Port Hoplo, Armoured Catfish, Hoplo. Egyéb köznevei: Tamoatá.
