Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Neonhal(Paracheirodon innesi)

Ár:
0 Ft (0 Ft + ÁFA)
Menny.:db

Ingyenes szállítás 10.000 Ft feletti rendelés esetén

Ingyenes szállítás 10.000 Ft feletti rendelés esetén

Leírás

Külalak és jellegzetességek leírása

A karcsú testű halon ugyanolyan feltűnő acélkék csík húzódik végig, mint a vörös neonhalon. Ennél a fajnál azonban a test elülső alsó része ezüstös. A hátoldal felső részén jól láthatók a pikkelyek, és az úszók általában színtelenek. A nőstények teste valamivel teltebb, mint a hímeké.

Tartása és tenyésztése

A neonhal szívós és békés hal, de nehéz tenyészteni. Íme egy recept a sok közül: A tenyészakváriumot forró vízzel fertőtleníthetjük (ügyeljünk arra, hogy a forró víz ne hirtelen érje az üveget!) A fertőtlenített medencét 12 centiméter magasságig feltöltjük desztillált vízzel. Ezután tölgy- vagy égerfaág kiszárított héjából teát főzünk úgy, hogy a forrásban levő desztillált vízzel leöntjük. A kihűlt főzetet („teát”) egyszer végigcsurgatjuk egy perlonvattával töltött üvegcsövön. A sárgás színárnyalatú teának ilyenkor kristálytisztának és 3 pH-júnak kell lennie. Nagy előnye a tölgyfa-, illetve égerfafőzetünknek, hogy lezárható üvegben, sötét helyen tartva tetszés szerinti ideig tárolható. A tenyészmedencébe kitöltött desztillált víz pH-ját a főzet adagolásával 6,5-re csökkentjük (eredetileg a desztillált víz pH-ja 7 volt). Tiszta üveglappal lefedjük a medencét, és 14 napig félsötét helyen állni hagyjuk. Ezalatt a víz legkisebb zavarodásának sem szabad mutatkoznia. A két hét elteltével késhegynyi vegytiszta konyhasót oldunk a vízben. Most kerül be az ugyancsak forró vízzel fertőtlenített műnövény, illetve timsóval kezelt valódi ikravédő növény néhány kis bokra a medence közepére. (A timsós fertőtlenítés menetét lásd a „Fontosabb gyakorlati tanácsok” között.) A vörös neonhal tenyészakváriumának alja leforrázott tőzegborítást is kap. Az utóbbi ugyanis nem növényekre ikrázik, hanem szabadon, vagyis az ikrákat szerteszórja. A tenyésztésre kiszemelt neonhalakat ajánlatos már a társas-medencében figyelemmel kísérni. Fontos, hogy ezek legalább 9 hónaposak legyenek (illetve a vörös neon hal már 8. hónapban ivarérett). 21-23 °C-os vízhőmérséklet és 5 nk biztosít számukra a tenyésztésig is ideális tartási körülményeket. Lényeges továbbá, hogy mint őserdei halak, mérsékelt világítást kapjanak. Ha már a társas medencében megfigyelhetjük az ívási próbálkozásaikat, akkor bizonyára az is kitűnik, hogy melyik hím „gyengéd” természetű. Az utóbbival biztosabb a tenyészeredmény, minthogy a termékenyítést a növények között alaposabban elvégzi. A túlságosan rámenős hímek inkább csak a párjukat üldözik, és az egész nászjáték felgyorsított üteme nem teszi lehetővé valamennyi ikra megtermékenyülését. A kiválasztott párt szombat este, teljesen tiszta üvegpipával, víz nélkül „beugratjuk” a tenyészmedencébe. Ennek vízhőmérséklete 21-24 °C legyen, és csak csökkent felső világítás érje. Az ívás többnyire már másnap megtörténik. Azért ajánlatos a tenyészpárt szombaton átrakni, mert akkor — legalábbis az “innesi” esetében — nagy valószínűséggel vasárnap reggel az ívást végignézhetjük. Ha nem ívtak le, akkor még öt napig legyünk türelemmel, de tovább nem érdemes várni. Sikeres próbálkozás esetén az utóbbi halfaj ikráinak tömege jól látható a vízinövényeken. A vörös neonhal, bár több ikrát rak, annyira szétszórja azokat a tőzegben, hogy kevésbé feltűnők. A felnevelt utódok száma 300-nál is több lehet, míg az “innesi”-nél 100-150 létszámú ivadékcsapat jó eredménynek számít. Rendkívül fontos dolog, hogy a tenyészakváriumban a szülőket sohase etessük! Ez más ikrázó halfajok szaporításánál is feltétlenül betartandó szabály. (Csak a tartósan ívó ikrázó fogaspontyok jelenthetnek kivételt.) Az ívás után mindkét szülőt emeljük ki. A tenyészakváriumot ismét fedjük le, s most már ne csak a fedőüveggel, hanem újságpapírral is. Az újság lapjai borítsák be a medence oldalait is. Az ikrák fényérzékenyek, ezért azokat erős fénynek kitenni nem szabad, mert szemünk láttára pusztulhatnak el. Elemlámpa, sőt a 15 W-os izzó fénye sem ártalmas. A szobai lámpa erős fénye azonban ne érje a tenyészmedencét, legfeljebb az újságborításon át. A kikelési idő 24-28 óra. Az ivadék mindig a medence legsötétebb pontján helyezkedik el, és így bizony gyakorlat kell hozzá, hogy valaki a parányi halakat megpillantsa. Az ikrázás utáni ötödik napon kezdhetjük meg az ivadék etetését. Egészen apró Cyclops-, illetve pár nappal később Artemia naupliuszlárva is alkalmas erre. A „túletetés” itt végzetes lehet, mert a naupliuszok hamar felnőnek és a Cyclops a halivadékra támadhat. Tíz nap múlva a kis neonhalak halvány rózsaszín árnyalatot kap¬nak. Ez a szín a rákövetkező időben kisebb felületre szorítkozik, végül összpontosul az ismert sötétvörös csíkban. Rövidesen a szép zöldes sáv is megjelenik rajta. A 4-5 hetes ivadék már sokat sejtet jövendő szépségéből. (Wiesinger)

A közhiedelemmel ellentétben nem a relative kis, azaz nano akváriumok hala! Szereti a nagyobb kiúszóteret, és szigorúan csapathal. 8-10 példányál kevesebbet amúgysem szabadna tartani, és a az úszásigényükkel megsépkelve már nem is olyan sok az a 60-65 liter, amit tartáshoz igényelnek. Amúgy kezdők kitűnő halai, társas medencében is gondozhatóak, közismert, közkedvelt, kommersz halak!

Paracheirodon innesi - Neonhal elterjedési területe (Map)

Természetes élőhelye az Amazonas vidéke, de ma már sokfelé kereskedelmi méretekben tenyésztik.

Elterjedési területe - térkép (map)

Forrás Akvarista lexikon

Egyéb elnevezések

syn: Hyphessobrycon innesi.

Eng: .

Egyéb köznevei: Almindelig neonfisk, Piaba, Neontetra, Diamantkopf-Neontetra, Neonfisch, Neonsalmler, Neon innesa a. bystrzyk neonowy, Neon, Mojarita, Neontetra.

Leírás és Paraméterek

Külalak és jellegzetességek leírása

A karcsú testű halon ugyanolyan feltűnő acélkék csík húzódik végig, mint a vörös neonhalon. Ennél a fajnál azonban a test elülső alsó része ezüstös. A hátoldal felső részén jól láthatók a pikkelyek, és az úszók általában színtelenek. A nőstények teste valamivel teltebb, mint a hímeké.

Tartása és tenyésztése

A neonhal szívós és békés hal, de nehéz tenyészteni. Íme egy recept a sok közül: A tenyészakváriumot forró vízzel fertőtleníthetjük (ügyeljünk arra, hogy a forró víz ne hirtelen érje az üveget!) A fertőtlenített medencét 12 centiméter magasságig feltöltjük desztillált vízzel. Ezután tölgy- vagy égerfaág kiszárított héjából teát főzünk úgy, hogy a forrásban levő desztillált vízzel leöntjük. A kihűlt főzetet („teát”) egyszer végigcsurgatjuk egy perlonvattával töltött üvegcsövön. A sárgás színárnyalatú teának ilyenkor kristálytisztának és 3 pH-júnak kell lennie. Nagy előnye a tölgyfa-, illetve égerfafőzetünknek, hogy lezárható üvegben, sötét helyen tartva tetszés szerinti ideig tárolható. A tenyészmedencébe kitöltött desztillált víz pH-ját a főzet adagolásával 6,5-re csökkentjük (eredetileg a desztillált víz pH-ja 7 volt). Tiszta üveglappal lefedjük a medencét, és 14 napig félsötét helyen állni hagyjuk. Ezalatt a víz legkisebb zavarodásának sem szabad mutatkoznia. A két hét elteltével késhegynyi vegytiszta konyhasót oldunk a vízben. Most kerül be az ugyancsak forró vízzel fertőtlenített műnövény, illetve timsóval kezelt valódi ikravédő növény néhány kis bokra a medence közepére. (A timsós fertőtlenítés menetét lásd a „Fontosabb gyakorlati tanácsok” között.) A vörös neonhal tenyészakváriumának alja leforrázott tőzegborítást is kap. Az utóbbi ugyanis nem növényekre ikrázik, hanem szabadon, vagyis az ikrákat szerteszórja. A tenyésztésre kiszemelt neonhalakat ajánlatos már a társas-medencében figyelemmel kísérni. Fontos, hogy ezek legalább 9 hónaposak legyenek (illetve a vörös neon hal már 8. hónapban ivarérett). 21-23 °C-os vízhőmérséklet és 5 nk biztosít számukra a tenyésztésig is ideális tartási körülményeket. Lényeges továbbá, hogy mint őserdei halak, mérsékelt világítást kapjanak. Ha már a társas medencében megfigyelhetjük az ívási próbálkozásaikat, akkor bizonyára az is kitűnik, hogy melyik hím „gyengéd” természetű. Az utóbbival biztosabb a tenyészeredmény, minthogy a termékenyítést a növények között alaposabban elvégzi. A túlságosan rámenős hímek inkább csak a párjukat üldözik, és az egész nászjáték felgyorsított üteme nem teszi lehetővé valamennyi ikra megtermékenyülését. A kiválasztott párt szombat este, teljesen tiszta üvegpipával, víz nélkül „beugratjuk” a tenyészmedencébe. Ennek vízhőmérséklete 21-24 °C legyen, és csak csökkent felső világítás érje. Az ívás többnyire már másnap megtörténik. Azért ajánlatos a tenyészpárt szombaton átrakni, mert akkor — legalábbis az “innesi” esetében — nagy valószínűséggel vasárnap reggel az ívást végignézhetjük. Ha nem ívtak le, akkor még öt napig legyünk türelemmel, de tovább nem érdemes várni. Sikeres próbálkozás esetén az utóbbi halfaj ikráinak tömege jól látható a vízinövényeken. A vörös neonhal, bár több ikrát rak, annyira szétszórja azokat a tőzegben, hogy kevésbé feltűnők. A felnevelt utódok száma 300-nál is több lehet, míg az “innesi”-nél 100-150 létszámú ivadékcsapat jó eredménynek számít. Rendkívül fontos dolog, hogy a tenyészakváriumban a szülőket sohase etessük! Ez más ikrázó halfajok szaporításánál is feltétlenül betartandó szabály. (Csak a tartósan ívó ikrázó fogaspontyok jelenthetnek kivételt.) Az ívás után mindkét szülőt emeljük ki. A tenyészakváriumot ismét fedjük le, s most már ne csak a fedőüveggel, hanem újságpapírral is. Az újság lapjai borítsák be a medence oldalait is. Az ikrák fényérzékenyek, ezért azokat erős fénynek kitenni nem szabad, mert szemünk láttára pusztulhatnak el. Elemlámpa, sőt a 15 W-os izzó fénye sem ártalmas. A szobai lámpa erős fénye azonban ne érje a tenyészmedencét, legfeljebb az újságborításon át. A kikelési idő 24-28 óra. Az ivadék mindig a medence legsötétebb pontján helyezkedik el, és így bizony gyakorlat kell hozzá, hogy valaki a parányi halakat megpillantsa. Az ikrázás utáni ötödik napon kezdhetjük meg az ivadék etetését. Egészen apró Cyclops-, illetve pár nappal később Artemia naupliuszlárva is alkalmas erre. A „túletetés” itt végzetes lehet, mert a naupliuszok hamar felnőnek és a Cyclops a halivadékra támadhat. Tíz nap múlva a kis neonhalak halvány rózsaszín árnyalatot kap¬nak. Ez a szín a rákövetkező időben kisebb felületre szorítkozik, végül összpontosul az ismert sötétvörös csíkban. Rövidesen a szép zöldes sáv is megjelenik rajta. A 4-5 hetes ivadék már sokat sejtet jövendő szépségéből. (Wiesinger)

A közhiedelemmel ellentétben nem a relative kis, azaz nano akváriumok hala! Szereti a nagyobb kiúszóteret, és szigorúan csapathal. 8-10 példányál kevesebbet amúgysem szabadna tartani, és a az úszásigényükkel megsépkelve már nem is olyan sok az a 60-65 liter, amit tartáshoz igényelnek. Amúgy kezdők kitűnő halai, társas medencében is gondozhatóak, közismert, közkedvelt, kommersz halak!

Paracheirodon innesi - Neonhal elterjedési területe (Map)

Természetes élőhelye az Amazonas vidéke, de ma már sokfelé kereskedelmi méretekben tenyésztik.

Elterjedési területe - térkép (map)

Forrás Akvarista lexikon

Egyéb elnevezések

syn: Hyphessobrycon innesi.

Eng: .

Egyéb köznevei: Almindelig neonfisk, Piaba, Neontetra, Diamantkopf-Neontetra, Neonfisch, Neonsalmler, Neon innesa a. bystrzyk neonowy, Neon, Mojarita, Neontetra.

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Írja meg véleményét!

Keresés