Foltos páncélosharcsa (Corydoras paleatus )

Az egyik leggyakoribb, legszívósabb és ellenállóképesebb Corydoras fajunk a foltos (néha pontozott) páncélosharcsa, felfedezője Charles Darwin volt.

Kezdőknek is jószívvel ajánlható! A C. paleatus, valamint ikrái és ivadékai tág hőmérsékleti határok közt tarthatók, táplálék szempontjából is igénytelennek mondható.

A foltos páncélosharcsa kedveli a sok rejtekhelyet, de szívesen fekszik kövek, gyökerek között is. Táplálék szempontjából nem válogatós. Mindenféle élőeleséget elfogyaszt, speciálisan a fenékről felszedettet is. De pl. a Daphniákat sem vetik meg, ha egy kis idő elteltével a fenék közelében összegyűlnek, ami elég gyakran fordul elő. Kétséges, hogy detritusszal is táplálkoznak-e, de feltehető, hogy ez a táplálkozási mód csak járulékos lehet. Jó hír, hogy a szárított eleséget is szívesen elfogadja.

Ha társas akváriumban tartjuk, gondoskodnunk kell arról, hogy az élelemadag egy része valóban elérje a talajszintet, vagyis ne falják fel már lesüllyedés közben más halak. Tehát — bizonyos korlátok között — bőségesen kell etetnünk. Nagyon jól beváltak az eleségtabletták, mert gyorsan lesüllyednek a fenékre, s ott bizonyos fokig tartalékot alkotnak. A tenyésztéséhez szárított eleség önmagában nem elegendő: megfelelő élő- és szárított eleségből összeállított változatos táplálékkal könnyebb ívásra bírni.

A C. paleatus tenyésztése akváriumban elég hamar sikerült. Elvileg a legnagyobb esélyünk a sikerre az augusztustól márciusig terjedő időszakban van, de mivel már hosszú ideje akváriumaink lakója ennek az időszaknak a jelenetősége sokat kopott, meg lehet próbálni máskor is.

Szívesen szaporodik társas akváriumban, itt sűrű növényzetre, friss, tiszta és átlátszó vízre van szüksége. Széles hőmérsékleti tartományban ívik, a víz keménysége nem játszik szerepet, de talán a keményebb víz mintha egy kissé előnyösebb lenne. Szaporítása egyszerű, csupasz tenyészmedencében sikeresebb, csak ne legyen a tartály túlságosan kicsi, legalább 40-50 literes a jó méret. Tenyésztéskor egy nőstényhez 3—4 hímet párosítsunk. Halaink ívási kedvét jól bevált módszer szerint beindíthatjuk 20-30%-os hűvösebb friss vízcserével, amivel mintegy szimuláljuk az esős évszak eljövetelét.

A halak esetlen alakjuk ellenére ívásidőben igen elevenek és hevesek, jellegzetes látvány, ahogy az akváriumban nyugtalanul fel-alá vonulnak. A tenyészérett nőstény a szájával megtisztogatja azokat a helyeket, amelyeket az ikrák lerakására alkalmasnak tart. A hímek nászjátékának eredményeképpen a nőstény villámgyorsan megközelíti az egyik hímet, és az tipikus tartásban megragadja, a nőstény bajuszszálait mellúszójával a hasfalhoz szorítja (“T” pozíció). Az ikrák párzáskor a nőstény halúszóiból képződött táskába kerülnek, egyszerre 2—4 darab. A páncélosharcsák hím ivarsejtjei hosszabb ideig életképesek, mint más halakéi és így hím ivarsejtek a párzó állatok körüli vízben tovább életképesek, és így ha számuk nem is nagyon nagy, a megtermékenyítés nagy százalékban megtörténik. Talán az egy hím által leadható hím ivarsejtek kis száma az oka annak, hogy egy nőstény több hímmel ívik. A nőstény a petéket megtermékenyítés után egy előre kiválasztott helyre ragasztja. Miután az ívás leállt, a szülőket eltávolítjuk a tenyészakváriumból.

A lárvák a víz hőmérsékletétől függően 2-4 nap alatt kikelnek, és további 2-3 nap múlva már táplálkoznak is. Adhatunk nekik micro-t, De jól bevált a frissen keltett sórák (Artemia) naupliusza is. Ahogy kicsit megnőnek jöhet a finomra vágott tubifex, persze vigyázva adagoljuk, a felesleget pedig távolítsuk el. 3-4 hét alatt akár 10-12 mm-esre is megnőnek.